A hőkamera egy sokoldalúan felhasználható épületdiagnosztikai eszköz. Segítségével sok információhoz juthatunk az épület szerkezetéről, annak megbontása nélkül. Energetikai felméréseink során mi is szívesen és egyre többet alkalmazzuk ezt az eszközt. Ezért most röviden bemutatjuk a működési alapelveit, illetve a főbb felhasználási területeket.
Minden test felülete annak hőmérsékletétől és hősugárzó képességétől függő hullámhosszú infravörös sugárzást bocsájt ki. Ezt a látható fény hullámhosszán túli sugárzást érzékeli a hőkamera, és a készített képeken a hőmérsékletekhez rendelt színekkel láthatóként ábrázolja. A hőmérsékleti skálát a kamera általában a képen látható legmelegebb és leghidegebb pont alapján állítja be, így az képenként eltérő. Ezért minden egyes kép csak a hozzá tartozó színskálával együtt értelmezhető, ez alapján mondható meg az egyes felületek hőmérséklete.
Így legtöbbször az elkészült képeken a magasabb hőmérséklet piros vagy fehér színnel, a hidegebb felületek pedig kékkel vagy lilával látszanak. Az épület hőveszteségeit a kívülről minél magasabb hőmérsékletű (~piros), és minél nagyobb felületű épületszerkezetek adják. A nagyobb lehűlés ugyanakkor belülről hidegebb (~kék) felületként érzékelhető. A határolószerkezet minden olyan helyét, ahol többdimenziós hőáramlás és hőmérséklet-eloszlás alakul ki hőhídnak nevezzük. Az épület hőszigetelésének célja ezek hatásának, és az épület összes hőveszteségének csökkentése.
A hőkamerás mérés időpontjának kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy a külső hőmérséklet megfelelően alacsony legyen, lehetőleg a belsőnél 10-15°C-kal alacsonyabb. A mérést naplemente után végezzük, hogy a Nap tükröződését a fényes felületeken kiküszöböljük, másrészt pedig a beárnyékolt felületek ne rajzolódjanak ki a képeken. A mérés pontosságát csökkenti a csapadékos idő. Ez (esetleg egyenetlenül) lehűti a falakat, ezzel csökkenti a hőhidak kirajzolódását a képeken, valamint a nedves fal az eltérő tulajdonságai miatt torzítja a mérést. A csapadék miatti magas páratartalom a céltárgytól való távolság függvényében szintén megváltoztatja a mért eredményt. Az erős szél is nehezíti a munkát, ugyanis lehűthet egyes felületeket, így azok hőmérséklete alacsonyabbnak tűnik, illetve a hőhidas szerkezetek kevésbé látszódnak.
A legtöbb hőkamera típus nem alkalmas hősugárzást visszatükröző felületek, mint például üveg- és fémfelületek (például ablaküveg) vizsgálatára, mivel ezeken a környező tárgyak hősugárzása türöződik, így nem csak a céltárgy hőmérsékletét érzékeli a kamera.
Az épület-termográfia a felületek hőmérsékletének pillanatfelvételét mutatja, ezt sokféle mérési körülmény befolyásolja. Ezért a képeken látható hőmérsékleteket a mérési körülmények és a mérőeszköz tulajdonságainak figyelembevételével kell értelmezni.
Legyen szó akár pályázatról (pl.: Vissza nem térítendő állami támogatás lakásfelújításra), akár cégek TAO kedvezményéről, akár bármilyen energetikai felmérésről, a hőkamerás vizsgálat egy jó segítség lehet az alábbiak feltárásában:
Viszont a hőkamerás felvétel önmagában, szakértői segítség nélkül nem megfelelő következtetések levonását is lehetővé teszi. Nem jelent például segítséget
Így összességében a hőkamerát egy nagyon jó vizsgálati eszköznek tartjuk épület diagnosztikai vizsgálathoz. Ám a kapott eredményeket érdemes mindig szakemberrel, – akár az LG Energia Kft. szakembereivel – egyeztetni, és tágabb kontextusban (is) vizsgálni, mert e nélkül téves következtetések levonására is alkalmas lehet.
Szerző: Fóti Bence (az LG Energia Kft. energetikai mérnök munkatársa)