Almérők és az energetikai szakreferens

Ebben a bejegyzésünkben az almérők és az energetikai szakreferens “kapcsolatát” szeretnénk egy picit bemutatni. Az energetikai szakreferens igénybevételére kötelezett társaságok számára írja elő a kötelezően telepítendő villamos almérők telepítési szabályait, valamint a mérés minimális követelményeit az 1/2020. (I. 16.) MEKH rendelet, valamint az ezt módosító 6/2020. (VI. 29.) MEKH rendelet. A rendeletnek való megfelelőség támogatása azóta az energetikai szakreferensek legfontosabb feladata. Sok társaság, amikor tudomást szerez az új kötelezettségről, azt csupán újabb szükséges rossznak látja. Holott véleményünk szerint egy szakszerűen felépített almérő rendszer nélkül jelentheti a megfelelő alapot egy optimális energiahatékonysági beruházási stratégia elkészítéséhez.  

A rendelet egyértelműen meghatározza, mely egyéni villamosenergia-fogyasztókat kell ellátni almérővel. Az egy betáplálási ponton keresztül ellátott fogyasztói csoportok 2022. január 1-ig történő mérésével kapcsolatban azonban már kevésbé fogalmaz pontosan. A betáplálási pont alatt azt a külön áramköri védelemmel biztosított pontot kell érteni, amelyet követően az ellátandó fogyasztó berendezés(ek) beépített legnagyobb egyidejű villamos teljesítményigénye meghaladja a MEKH rendeletben meghatározott értékeket. A beépített legnagyobb egyidejű teljesítményigény az azonos időben bekapcsolt fogyasztói berendezések legnagyobb együttes felvett teljesítményét jelenti. Így többször felmerült, hogy tekinthető-e az egész telephely egy fogyasztói csoportnak, és akkor a főmérővel el is van intézve az ügy?

Miért érdemes almérőket telepíteni a kötelezettségen túl?

Véleményünk szerint, ha már adott egy ilyen kötelezettség, törekedni kell azt minél jobban kihasználni mert a befektetett energia (és pénz) megtérül(het). A legfontosabb, hogy az almérő rendszer úgy legyen felépítve, hogy a külön mért berendezéseken túl külön nyomon követhető legyen a tevékenység energiafelhasználása. A legtöbb helyen ugyanis a kiszolgáló rendszerekről (világítás, préslevegő, hűtés) még csak-csak rendelkeznek valamilyen hozzávetőleges információval a fogyasztásukat tekintve. A termelő gépek esetén azonban rendszerint teljes a tanácstalanság. Mondván, az úgyis adottság, hogy egy gyártó gép mennyit fogyaszt az adott munkadarab megmunkálása során. A megfelelően elhelyezett almérőkkel lehetőség lesz azonosítani egy-egy gyártósor helytelen beállítás, kopás, vagy gép elhasználódás miatti megnövekedett fogyasztását. Ezek után mérlegelni lehet, hogy a hiba kijavításának elmulasztása mennyibe kerül az elhasznált többlet villamos energián keresztül. Arról nem is beszélve, hogy így sokkal pontosabb benchmark (KPI) számokat is definiálni lehet a gyártás energiafelhasználásának (és költségének) nyomon követéséhez.

Almérők és az energetikai szakreferens “együttműködése”

Tapasztalataink szerint a nagyobb cégeknél már csak a külföldi tulajdonos elvárása miatt is ki van építve a villamos almérő rendszer. Viszont sok esetben „nincs gazdája”, azaz nincs a cégnél olyan ember, aki tisztában van azzal, hogy melyik mérő mit mér. Az ilyen esetekben lehet a legkevésbé erőforrás igényes a rendeletnek való megfelelés. Hiszen még ha nem is tudnak erre humánerőforrást fordítani, a szakreferens feladata a mérőrendszer nyilvántartása, a bejövő adathalmaz feldolgozása.

A kiszolgáló rendszerekkel (világítás, préslevegő, hűtés, IT) kapcsolatban sokszor több beavatkozási lehetőség is adódik kiugró energiafelhasználás észlelése esetén. Ilyen például a klímaberendezéseknél, a nem megfelelő hőmérséklet beállítás, a gáztöltet hiánya, vagy a nem megfelelő takarítás miatti hőcserélő lamella elkoszolódás.

Bár az almérésről szóló rendelet a hatásos villamosenergia-felhasználás nyomon követését írja elő, a piacon lévő mérőrendszerek túlnyomó része a meddő energia-felhasználást is képes alapból mérni. Így az esetleges magas meddő terhelés okainak feltárásával szintén költségmegtakarítás érhető el.

A másik funkció, amit gyakran tudnak a rendszerek, az a harmonikus torzítás mérése. Szakreferensi munkánk során többször találkoztunk már a problémával, hogy egyes gyártógépek a magas harmonikus tartalom miatt rendszeresen lekapcsoltak, ezzel termelés kiesést okozva. A probléma okának megtalálásához külsős cég által végzett hálózatanalízis kellett. A továbbiakban ez a saját mérőrendszer segítségével megoldható probléma lesz. Így az ilyen jellegű bevétel-kiesések is elkerülhetők lesznek.

Véleményünk szerint tehát egy megfelelően kiépített mérőrendszer, valamint almérők és az energetikai szakreferens szolgáltatás megfelelő együttműködése az ügyféllel jelenti a kulcsot a megtakarítások eléréséhez. A megfelelő minőségű energetikai szakreferens (folyamatos jelenlét, párbeszéd, adatok átadása) első körben segítheti a meglévő energiapazarló területek feltárását. Majd ezek kiküszöbölése után felállítható egy elvárt energiafelhasználási alapállapot, amihez képest a továbbiakban a kiugró energiafelhasználások figyelésével elháríthatók akár a gyártást, működést akadályozó tényezők (bevételkiesés), vagy idejekorán felismerhetők az energiapazarló üzemállapotok (energiaköltség-megtakarítás).

Szerző: Domján Sándor (az ENCO-LG Energia Kft. energetikai mérnök munkatársa, energetikai szakreferens)